Kezdőlap  

 

Feliratkozás a hírlevélre

Kérjük írja be e-mail címét a mezőbe, és nyomja meg a "Feliratkozom" gombot!

 

2016. szeptember

2016. október

2016. november

2016. december

2017. január

2017. február

2017. március

2017. április

2017. május

2017. július

2017. augusztus

 

 

 

 

 

 

Természetvédelmi hírek Baranyából

 

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Baranya Természeti Értékeiért Alapítvány közös hírlevele

 

2017. június

 

Vigyázz, ha jön a 2Y1!

 

Ne ijedjen meg a Kedves Olvasó, most nem a madárinfluenza egyik újabb változatának megjelenéséről számolunk be. Csupán egy Pécsett élő vörös vércse színes gyűrűjének kódja szerepel a címben.

A történet 2014 májusában kezdődött. Ekkor gyűrűztük meg a Viktória utca egyik épületén költő vércsepár fiókáit, melyek a hagyományos alumínium gyűrű mellett színesgyűrűs jelölést is kaptak. A 2Y1 kóddal jelölt tojó legközelebb 2016-ban bukkant fel. Ekkor a Wallenstein utca tízelemetes panelépületének nyolcadik emeletén az egyik erkély tetejét választotta fészkelőhelyül a párjával együtt. Eddig még nem is lenne semmi baj, csakhogy a vércsék bőszen védték a helyet a lakás tulajdonosaitól is. Az amúgy zárt erkély ablakát, ha kinyitották, szinte azonnal támadásba lendültek, visszavonulásra késztetve a gyanútlan lakókat. Egyszer a cigarettafüst eregetése közben még háziúr tar kobakja is bánta a tojóval való találkozást, de ezt felfoghatjuk úgy is, hogy a vércsék így kívánták befolyásolni az egészségesebb életmódra való áttérést. A támadások a fiókák kirepülése után természetesen megszűntek, s a háziak ismét birtokba vehették erkélyüket.

Idén a vércsepár fészkelőhelyet váltott. Most az Aidinger utca egyik épületének nyolcadik emeleti erkélye fölötti rést szemelték ki maguknak, s a problémák újra elkezdődtek. A lakás tulajdonosa, egy idős hölgy azonban az apró-cseprő bosszúságok ellenére sem átkozta a vércséket, hanem eltűrte jelenlétüket. Nem kiáltott puskás emberért, nem akarta a fészekalj eltávolítását, csupán felvilágosítást kért tőlünk. Ezt egy személyes találkozás keretében készséggel megadtuk, a fiókák pedig a hónap közepén sikeresen kirepültek.

A madarak esetében természetes viselkedésmód a fészkük környékének védelme. Elsősorban saját fajtársaiktól védik a területet, de ha szükséges, más betolakodókkal is szembe szállnak. A kistestű ragadozó madarak, mint amilyen a vércse is, megtámadják a fészekaljakra veszélyt jelentő nagyobb testű fajokat (pl. ölyveket, héjákat), és legtöbbször sikerrel veszik fel a harcot a náluknál erősebb ellenféllel szemben. A lakott területeket előnyben részesítő párok a fészkelőhelyüktől alig néhány méterre mozgó embereket is veszélyforrásnak tarthatják, ezért lépnek fel támadólag ellenük.

A történetben azonban nem is vércsék, hanem az emberek viselkedése az érdekes. Elkényelmesedett világunkban, ha beköszönt hozzánk a természet egy-egy darabkája, idegenkedünk tőlük, legszívesebben megszabadulnánk a bosszúságot is okozó jövevényektől, de el is viselhetjük vagy örömmel szemlélhetjük jelenlétüket, megértve a természetben zajló ok-okozati összefüggéseket. Vércséink esetében még csak a megtűrés volt a jellemző, de már ez is kezdete a természetvédelemnek.

 

Visszatérnek a szalakóták

 

Egyik legszínpompásabb madarunk, a szalakóta fél évszázaddal ezelőtt még rendszeresen fészkelt Baranyában, elsősorban a megye déli részén. A legelők beszántásával, az idős fák, facsoportok kivágásával azonban fokozatosan megszűntek élő- és fészkelőhelyei. 1988-1999 között a fészkelő madárfajok állományfelmérése irányuló programunk során (községhatáros ponttérképezés) mindössze 6 településen feltételeztük költését, de néhány év múlva már hírmondó sem akadt belőlük. A tavaszi és őszi vonulás alkalmával itt-ott még felbukkant egy-egy példány, de sokszor évek teltek el, míg újra gyönyörködhettünk bennük.

Az idén úgy tűnik, megtört a jég, mert a hónap folyamán két helyen is megfigyeltünk szalakótákat (Harkány, Szederkény), mely alapján költésük biztosra vehető. Terjeszkedésüket a hazai állomány erősödésének jeleként foghatjuk fel, hisz az utóbbi években az alföldi élőhelyeken (Pl. Kiskunság, Hevesi-sík, Csongrád megye) beindított védelmi programoknak köszönhetően nőtt a költő párok száma. Ebben jelentős szerepet játszik a kihelyezett mesterséges fészekodúk mennyisége (kb. 2000 db), mert az állomány nagyobb része már ezekben az odúkban költ.

A megyében az ezredforduló után már próbálkoztunk az arra alkalmasnak tartott élőhelyeken a szalakóták megtelepítésével, de a 90 db kihelyezett fészekodú ellenére erőfeszítéseink hiábavalónak bizonyultak. Valószínűleg azért nem voltunk sikeresek, mert akkor az országos állomány még mélyponton volt. A faj terjeszkedésével viszont nőnek az esélyeink, ezért fontolóra vesszük, hogy újabb odúk kihelyezésével segítsük a szalakótákat abban, hogy további baranyai élőhelyeket foglaljanak el.

 

  1. kép: Szalakóta (Fotó: Tokody Béla)

 

Törvénymódosítással a természet ellen!

 

A 2009-ben megalkotott erdőtörvény természetvédelmi szempontból fontos új elemeket tartalmazott. Nem véletlen, hogy a gazdálkodók kezdettől fogva támadták a jogszabályt, ami szerintük jelentős bürokratikus terheket és túlzó korlátozásokat tartalmazott számukra. Lobbizásuk idén elérte célját, a törvényt az országgyűlés módosította. A módosítások szeptember 1-től hatályosak, és összességében visszalépést jelentenek az erdőgazdálkodás és a természetvédelem összehangolásában.

A gazdasági érdekeket kiszolgáló módosítások közül most csak a fokozottan védett fajokkal (pl. rétisas, fekete gólya) kapcsolatos új elemre térünk ki, amit a különböző szintű egyeztetések utolsó körében csempésztek be a jogalkotók a törvénytervezet szövegébe úgy, hogy annak bírálatára már nem volt semmilyen lehetőség. E szerint a jövőben a fokozottan védett erdei madárfajok fészkeinek csak 50 m sugarú körzetében lehet meghagyni a faállományt, és mindössze 100 m sugarú kör az a terület, ahol költési időszakban korlátozni lehet az erdészeti tevékenységet. Ez az előírás súlyos csapás a ragadozó madarak védelmére, az eddig elért eredményeink néhány év alatt kárba veszhetnek.

Az elmúlt 20-25 évben kialakult a természetvédelem és az erdőgazdálkodók között egy többé-kevésbé jól működő gyakorlat, amely legtöbbször biztosította a fokozottan védett fajok fészkelőhelyeinek védelmét. A Magyar Ragadozóvédelmi Tanács, melynek minden nemzeti park a tagja, fajokra lebontva megadta a védőkörzetekre vonatkozó ajánlásokat, melyeket az érintett hatóságok figyelembe vettek munkájuk során. Pl. a parlagi sas esetében a fészek 100 méter sugarú körzetében nem lehet fakitermelést végezni, és költési időszakban 300-600 m sugarú kör az a zóna, ahol tilos az erdészeti tevékenység. A törvénymódosítással most ezt a gyakorlatot is felrúgták! Ha az új előírást vesszük figyelembe, aligha lesz sikeres sasköltés Magyarországon, de a többi faj esetében sem lehetnek illúzióink. A jogszabály módosítása tehát nemcsak az eddigi gyakorlatnak, hanem a józan észnek is ellentmond.

 

  2. kép: Feketególya-fészek esetében az MRT ajánlása szerint 100-300 m sugarú körben célszerű meghagyni a faállományt (Fotó: Bank László)

 

 

Vissza a lap tetejére

 

            

©2007  Bank László, Hendinger Zsolt, Ónodi Miklós, Völgyi Sándor